A mezőhegyesi legenda előtt tisztelegtek

Pintér M. Lajos

Szentmihályi Ferencet kora legnagyobb magyar fogathajtói között tartották számon, sokan zseniként emlegették.

Fotók: Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt./Vida-Szűcs István

Pap István Tibor, a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. vezérigazgatója, Mitykó Zsolt, Mezőhegyes polgármestere – a családtagok, barátok, tisztelők társaságában – halálának huszadik évfordulóján nemrégiben koszorút helyezett el a magyar fogathajtás kiemelkedő személyisége Szentmihályi Ferenc (1935–1998) mezőhegyesi síremlékén.

A koszorúzáson a vezérigazgató emlékezett a sikeres fogathajtóra, kiemelve a lovassportban nemcsak neves mezőhegyesi fogathajtók, hanem Mezőhegyes szerepét. Szólt arról, hogy a második világháború után hogyan járult hozzá a magyar nemzet a fogathajtás versenysport megszületéséhez, nemzetközi hódításához, és miként kezdődött meg a magyar hajtók máig tartó aranyútja Kádár László, Abonyi Imre és Szentmihályi Ferenc jóvoltából.

Szentmihályi Ferenc egyetlen munkahelye 14 éves korától a mezőhegyesi ménes volt, ahol lovászként, lótenyésztő szakmunkásként tevékenykedett. Fehér Károly, a Magyar Lovas Szövetség kommunikációs igazgatója szerint szárkezelésére, bátor, stílusos hajtásaira hamar felfigyeltek. A szerény háttérember, ízig-vérig mezőhegyesi hajtókiválóságról ugyanakkor kortársai, Kádár László és Abonyi Imre „árnyékában” a fogatszakma, a szakirodalom méltatlanul elfelejtkezett, pedig nem csupán magyar bajnok volt, de Nyugat-Európa több országában nagy sikerrel versenyzett.

1964-ben a világ – olimpia utáni – legnagyobb lovasversenyén, Aachenben nemzetközi versenyt nyert állami fogatok kategóriájában, és a Magyar Fogathajtó Derbyn is diadalmaskodott. A rangos hamburgi Derbyn egyéniben 1965-ben ezüstérmes, 1966-ban csapatban győztes tudott lenni. Stílusos hajtását, lovainak szerszámozását, a fogata stílusát külön is elismerték. 1972-ben, az első négyesfogathajtó világbajnokságon, a svájci Münsterben – Abonyi Imre és Fülöp Sándor társaként – a magyar válogatott tagja. 18 fogat között a mezőny első harmadában végzett, egyéniben nyolcadik, csapatban negyedik. Versenyzői karrierjét 1974-ben fejezte be, de a mezőhegyesi méneshez haláláig hű maradt.

Négyes, illetve ötös gidrán- és nóniuszfogataival rangos hazai versenyek, közöttük az Országos Mezőgazdasági Kiállítások közkedvelt és tisztelt főszereplőjének számított.

Fogatának hírességei: a nagy genetikai értéket képviselő, eredményes kancacsaládot alapító Jelmez, továbbá Hegyes, Goromba, Garázda mezőhegyesi fekete nóniuszai a fajta kiváló képviselői voltak, akik kezei alatt védett, történelmi lófajtánk, lótenyésztésünk jó hírét erősítették.

Külön érdekesség, hogy Jelmez kancacsaládját ma is tenyésztik Mezőhegyesen, kiváló utódai eredményesen versenyeznek a lovassportokban. 

https://lovasnemzet.blogstar.hu/./pages/lovasnemzet/contents/blog/52515/pics/lead_800x600.jpg
fogathajtás,Genius loci,gidrán,lótenyésztés,ménesbirtok,Mezőhegyes,Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt.,nóniusz
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?